2016. december 1.

Boti és a csúnya beszéd...

Fiunk betöltötte a harmadik évét. 

Hihetetlen gyorsasággal múlnak a napok, hetek. Sokszor csak pislogok, hogy mennyi minden történik, milyen gyorsan tanul, mennyi mindent fogad be az agya. A sok mondóka, ének mellett a csúnya beszéd is befurakodott az életünkbe. Igazából bárhol halhatta, egyet-egyet tőlünk is. Ezen nincs mit szépíteni. Hiába fogom vissza magam, vezetés közben egy-egy basszus elhagyja a számat. Néha az apjáét is. Ráadásul, mióta Boti tudatára ébredt, mint a skynet azóta még inkább figyelni kell mit is mondunk.

Csak néhány példa az elmúlt egy évből:
Még bölcsis volt, mikor egy szép szombati napon néhány jó magyar munkástól háromórás intenzív kurzust kapott. Mit is mondjak... Ez nem a Kazinczy szépen, ékes szóló szép magyar beszéd mesterképzése volt. Hétfőn diszkréten jelezték felém, hogy fiam csúnyán -de azt igen választékosan téve-  beszél. Kicsit sem vörösödött a fejem, főleg, hogy az átadóban lévő szülők is mindent hallottak. Igazából nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek rajta. Szerencsére ezt pár nap alatt el is hagyta. 

Az olyan hétköznapi szó is, mint a szar új értelmet nyer egy közel háromévestől, főleg mikor a következő párbeszéd zajlik:
-Botika, milyen napod volt a bölcsiben?
-Szar....
Oké, ezt sem ragoztuk tovább, ezt is sikeresen elhagyta 1-2 héten belül.

Az ovi viszont keményebb diónak bizonyul.  
Pár hete fiunk előszeretettel használja a baszki, és a kurv@ életébe jelzőket. Az óvónő szerint a nagyoktól is simán hallhatta, vagy az utcán, vagy itthon. Az utóbbiban azért nem vagyok annyira biztos, mert én a basszust használom, a másikat  egyáltalán nem. Azt már sikerült elérni, hogy tudja, hogy ezek a szavak csúnyák. Anya szomorú lesz tőle, és különben sem tudja mit jelent, ezért igen gyorsan felejtse el a használatukat. KÜLÖNBEN..... nincs játék, mese, csoki, stb... 
Eddig jók vagyunk, kezd kikopni a szótárból, helyette használjuk azt a betyárját kifejezést. A rehabilitációs, átnevelő programot sikeresnek mondanám, hiszen mikor meggondolatlanul mondaná ki, akkor gyorsan elharapja a szó végét, és átformálja a betyárjára. Boldogok vagyunk, minden visszatért a szokott kerékvágásba.

Vagy mégsem?
Tegnap Boti elmélkedős kedvében volt, és míg játszottunk beszélgettünk.
-Anya! A baszki csúnya szó?
-Igen, 
-Jó, akkor nem mondom, hogy baszki.... De Anya! A csúnya, csúnyát jelent? (gondolt arra, hogy a baszkival egyenértékű jelentéssel bír)
-Nem, csak azzal a szóval fejezzük ki, ha valami nem szép,csúnya, rossz. 
-Akkor, ha azt mondom, hogy csúnya, akkor nem nézhetek mesét?
-Kicsim, ez a szó kifejez valamit, Mikor azt mondod, hogy csúnya az nem olyan rossz szó, mint például a baszki, hanem ezzel a szóval jelzed, fejezed ki hogy csúnya dolgot mondott.
-Anya! Akkor ha azt mondom csúnya akkor még barátok leszünk?
-Persze, hogyne!
-Oké Anya!

Ennél az ominózus jelenetnél jöttem rá, hogy ideje lesz felkötnöm a gatyámat, mert drága kicsi fiunk, nem egyszerű észjárással rendelkezik, és közel sem lesz elegendő a sztenderd egymondatos válaszok bizonyos kérdésekre. :D

  

2016. április 24.

Fogas kérdés

Mint említettem, drága gyermekünk küzd az őrlőfogaival. Szenved is tőle időnként rendesen. Szerencsére az egyik fognak már látszik a csücske, szóval van remény, hogy idővel elő is bújuk rejtekéből, és teljes egészében csodálhatjuk. 

Tegnap este Boti sírva ébredt fel, nem tudtuk mi baja van, rossz álomra gyanakodva nyugtattuk. Hatástalanul. Sokadik perc után végre nem csak érthetetlen kiabálást sírást hallottunk, hanem azt is, hogy szegénykének a foga fáj. Átsuhant az agyamon, hogy remélhetőleg nem valamelyik foga sérült meg. Kértük, hogy mutassa meg hol fáj. Szerencsére "csak" az ínyét tapogatta. Gondolom az utat törő fogacska feszíti, tolja az ínyét. Bekentük, fújtuk, gyógyítgattuk, szeretgettük elmeséltük, hogy hamarosan kibújik a fogacskája, lassan Boti is visszanyerte nyugalmát. Ismét ágyba keveredett. Láttam rajta, hogy még valamin kattog az agya, kicsit még hüppögött is hozzá, majd kibökte:

-Anya! Kibújt már?
-Még nem, Botika.
-Anya!Akkor itt (mutat a szájára) ki fog mászni a számból a fogam????
-??????

Akkor esett le, hogy kicsi fiunk úgy értelmezte, azt, hogy kibújik egy fogacskája, hogy kimászik a szájából..... Eljött a pillanat, hogy számára is megfelelően fogalmazzunk, így elmeséltük neki, hogy ez azt jelenti, hogy eggyel több foggal rághatja majd a husikákat. Ezt tudomásul véve sóhajtott egy nagyot, és pikk pakk elaludt.   

Asszem a jövőben jobban kell figyelnünk hogyan is fejezzük ki magunkat :D 

2016. április 16.

Kikirics, fújóka és a csigabiga...

Nincs nap, hogy Botitól ne kapjak virágot. Bárhová megyünk szed nekem egy marékkal. Azért, hogy más ne boruljon ki a virágok ritkítása miatt, így megbeszéltük, hogy csak a sárga kikricseket, és gyermekkorunk kedvencét a fújókás pitypangot szedheti le. 

Persze útközben igény lenne még a botok, pókok, bogarak, csigák begyűjtésére is. Amennyiben kapacitásom engedi gyűjtünk fűt, fát, bogarat, de vannak pillanatok, mikor szinte lehetetlen eleget tenni gyermekünk gyűjtögető vágyainak. Minap sem történt máshogy. Ráadásként elkönyvelhettem, hogy a nagy szél miatt fiunk jóval nyűgösebb volt a szokásosnál, a kibukkanni készülő őrlőfogak emellett már említést sem érdemelnek. Kijelenthetem, hogy halmozottan hátrányos helyzetben voltunk. Ezt még tudtam azzal tetézni, hogy könnyelműen engedtem, hogy motorral tegyük meg az utat Hazafelé minden fűszálnál meg kellett állnunk, szedtünk fújókákat, pitypangokat, leveleket. Boti kiszúrt egy csigát is, amit persze hoznunk kellett. Szépen araszoltunk haza, mikor kérte, hogy vegyem fel, mert nagyon fúj a szemébe a szél. Hurrá! Gyerek az egyik karomban, a motor a másikban, a virágok abban a kézben, amivel fiunkat emeltem. A csiga erősen gondolkodóba ejtett, de azt a lehetőséget egy pillanat alatt elfelejthettem, hogy ott hagyom valahol a fűben. Jobb híján a zsebembe tettem. IronMan kihívásokat megszégyenítően felszerelkezve gyerekkel, motorral, táskával, csigával, virággal csak a cél lebegett a szemem előtt: mihamarabb hazaérni. Érdekes volt látni a velünk szemben jövőket. Kinél a döbbenet, másnál az elismerés, együttérzés, de volt akinek a sajnálat tükröződött az arcán. Persze, mondhatnám, hogy vannak ilyen napok, igaz szerencsére igen ritka, de úgysem értenék. Idővel azt vettem észre, hogy egyre furcsábban néznek. 

Mikor végre eljött a pillanat, hogy letehettem mindent/mindenkit a kezemből akkor jött a felismerés, hogy nem találom a csigát. Félve nyúltam a zsebembe, tartottam tőle, hogy véletlen agyon nyomorgattuk, de semmi. Őkelme csigasága megunta a zsebcsiga szerepét, és vándorútra indult. Nyomait követve félúton deréktájban meg is találtuk. Így most a házi csigaközösségünk bővült egy szabadulóművésszel, aki talán már a szomszéd gyerekeket boldogítja.

2016. április 1.

Apa a lelkes

A kellemes tavaszi időnek köszönhetően ismét hosszú órákat tölthetünk a kertben. Mondhatom, hogy ez Boti kedvenc foglalatossága. Motorozik, sódert lapátol, erdőt épít ágakból, virágot szed nekem, kavicsokat pakol egymásra, homokozik, túlélő csigákat ment meg, vagyis mindig bogarászik valamit.

2,5 évesen egyre több alkalommal hagyatkozik a képzeletére, és talál ki szituációs játékokat. Persze milyen egy lelkes első gyerekes anyuka, és apuka? Játszik a gyerek képzeletének megfelelően. Nálunk sem volt máshogy, de a történet vége nem egészen úgy alakult, mint ahogy azt elképzeltük...

Boti éppen a kedvenc dombján lapátolta a sódert. Talált néhány nagyobb műanyag virágtartót amibe lelkesen rakosgatta a kavicsos földet. Közben beszélgettünk. Elmesélte, hogy éppen kolbászos krumplilevest főz. Tesz bele krumplit, kolbászt, vizet, sózza, borsózza, kevergeti, ízesíti. Kért, hogy vigyázzak rá, míg hozza a következő lapát tejfölt bele. Segítettem neki, kavargattam, hogy oda ne égjen. Itt tartottunk, mikor az apja is hazajött. Fiunk neki is elmesélte, hogy éppen mit játszik. Emberem jó apa lévén vette a lapot, és segített főzni. Szedett kavicsokat, hogy sűrűbb legyen a leves, kevergette, hogy oda ne égjen. Pár perc múlva  egy nagyobb kavicsot is talált a tálban. Mutatta fiunknak.

-Nézd Botika! Mekkora kolbász darabot talált apa. nagyon finom lesz! 

Boti nézte, nézte, még a szemöldökét is ráncolta, majd nagy komolyan közölte:

- Apa! Ez nem kolbász, ez egy nagy kő!

Nesze neked szituációs gyakorlat! :D 




2015. december 9.

Mennyből az angyal...

Boti egyre többet dumál. 
Elmesél mindent. Még azt is, amit nem kellene, ezzel sokszor vicces helyzeteket teremtve. Mi minden esetre jól szórakozunk, bár néha magyarázkodunk is.

Egy kedves ismerősnek köszönhetően, -aki ékes magyar nyelvezetünk díszes káromkodásait aktívan használja- fiunk elsajátított néhány gyöngyszemet. Azóta sokat csiszoltunk a kiejtésén, így született meg a "Lapát kasza" és a "Durva életbe" kifejezés is. A basszusra még nem találtunk egyéb kifejező szinonimát, de az előzményeket tekintve, szerintem ez már elenyésző jelentőséggel bír. 

Nagyon sok mindent ért, verseket mond, kedvenc könyvét maga elé veszi, és olvas belőle. Szó sincs halandzsázásról, hanem ahogy mi is olvastuk neki, azt utánozza le. Hihetetlen mennyi infó van a kis vincseszterén. Nap, mint nap meglep vele. 

Valamelyik nap Mama gyógynövényeit pakolgatta, szagolgatta, és kérdezte, hogy melyik micsoda. Felolvastam neki, hogy éppen melyik van a kezében, mikor elértünk a Hársfavirághoz, és a Kamillavirághoz. Boti nem értette, nem talált értelmet benne, ezért lefordította a maga nyelvére. Így lett belőle Hárfavirág, és Kamionvirág.

A legviccesebb mégis az, ami tegnap este történt. Apja játszott vele. Beszélgettek a közeledő karácsonyról, és Béka énekelte neki a mennyből az angyalt. Botinak tetszett, de nem talált fogást rajta. Apja szépen szóról szóra elismételte a szöveget. Fiunk szerint ez így nem értelmezhető, ezért nálunk a következő módon fog szólni szenteste az ének:
Mentőből a hangya...





2015. szeptember 30.

Best of Boti

Eljött ennek is a napja.

Boti igazi kis dumagép lett, mellette olyan humorral megáldva, hogy sokszor csak lesek, hogy honnan szedi az infókat hozzá. Így a mai nappal elindítom a best of Boti beírásokat is. 
Címkézve gyerekszájként lesz található. Bízom benne, hogy ti is legalább olyan jól fogtok rajta szórakozni, mint mi. Persze némileg veszít a hatásából, hogy vizuálisan nem láthatjátok, de aki ismer  és/vagy olvas minket, az már nyerhetett némi bepillantást hétköznapjainkba, és egy csipetnyi képzelőerővel kiküszöbölheti ezt a hiányt.

Íme az első kis szösszenet fiunk közreműködésével:

Botinak tanítjuk, hogy kit hogy hívnak a családból. Szépen felsorolt mindenkit, majd mikor Anyához értünk a következő párbeszéd zajlott:
-Boti, Anyát hogy hívják?
-Feri.
-????????
-Hogy?
-Feri
-Milyen Feri?
-Vágási Feri...


 Azt hiszem kicsit sokat néztem a Szomszédokat :D

2015. szeptember 27.

Levél fiunkhoz

Drága Kisfiam!

Születésed óta ismét eltelt egy év, a mai nappal két éves lettél.
Reggel, mikor a teliholdas mosolyod fogadott ébredéskor, elsuttogtam neked, mint már annyiszor, hogy mennyire szeretlek!

Mikor Apád életet szeretett belém, és megtudtuk, hogy érkezel, még nem sejtettük milyen leszel, mi vár ránk. Ma már tudom, hogy az egyik lehető legjobb dolog vagy életünkben. Általad teljessé, és egy igazi kis családdá váltunk. Lépésről lépésre tanítjuk egymást. Te nekem a türelmet, és azt, hogyan lehet gondtalan gyermekei lelkemet ismét szabadjára engednem, mi pedig az életet, és annak csínját bínját osszuk meg veled.

Az elmúlt egy évben hihetetlen sebességgel történtek a dolgok. Ez az év az "először" történéseiről szólt. Először csak tipegtél, ma már focizol. Gügyögésből szavak, azok pedig mondatokká váltak kicsi kis béka szádban. Első alkalommal mondtad nekem egy vásárlás közepén, hogy Anya. Először mondtad kezedben az arcommal egy centiről a szemembe nézve,  vigyorogva  ki, hogy Anya szejetlek. Másfél évesen mikor elkezdtél focizni, úgy rúgtad a labdát, hogy a nagyok is elcsodálkoztak rajta. Millió kis dolog van, amit sosem felejtek el. Ma reggel pedig már mondtad, hogy "Anya, ma buli lesz. Botika kettő éves" :D

Lesznek dolgok, amiket soha nem tudunk meg. Például, hogy mit is jelenthet az annyit emlegetett  Bübe-Bübe. Azt, hogy minek kell deréktól lefele teljesen levetkőznöd mikor a wc-n ülsz. Miért csak Apa ölében jó enni, és miért csak Anya haja jó az alváshoz. Miért szereted 40 fokban is a gumicsizmát hordani, és miért szereted a felemás zoknikat felvenni? 

Vannak amivel minden egyes nap boldoggá teszel, még akkor is, mikor nyúzott, és gyűrött vagyok a nem alvástól, mert reggelente kitekeredve ébredek, úgy, hogy  a fejemen fekszel. Ahogy Apád mondaná ilyenkor: " Megint van egy Botond sapkád". Az, hogy naponta kapok tőled virágot, és kéred érte a puszidat, az a legjobb érzés. Az már csak hab a tortán mikor el is mondod ilyenkor, hogy ketten vagyunk boldogok.

Persze nem minden ilyen mézes mázos édes kicsi fiam, hiszen az akaratosságod, amit áááááállitólag tőlem örököltél sokszor nehezíti a pillanatokat, de valahogy azok nap végére elcsitulnak, és este Apával arról beszélgetünk, hogy mi minden jó dolog, vagy újdonság történt velünk aznap.

Sokszor mosolyt csal az arcunkra, hogy milyen jól kivágod magad, mikor belekeveredsz a "veszedelembe". Hiába, meg van a maga haszna és hátránya annak, hogy mindent egyedül szeretnél már csinálni. Humorodat, nem tudjuk melyikünktől örökölted, de tudod, hogy mikor van a megfelelő pillanat arra, hogy viccelődj. Azt már zsigerből vágod, hogy kit mivel tudsz levenni a lábáról, és ahogy azt észrevettem, sikeresen ki is használod. :)

Kicsi fiam, szó szót követhet, de a lényeg továbbra is az, hogy nagyon szeretünk, és szívből kívánunk neked boldog születésnapot!  

Szeretettel ölel: Anya és Apa