Azt
eddig is tudtuk, hogy vannak nők akik nem szeretnek nőként élni. Sok
fajta okot felsoroltattak, a hátrányos megkülönböztetéstől kezdve
egészen az elnyomásig. A paletta széles, de véleményem szerint mindenki
jobban járna, ha a szóban forgó kör tagjai inkább átoperáltatnák magukat
pasikká, így teljesülne minden álmuk. Az a helyzet, hogy velük
ellentétben Én szeretek Nő lenni. Valahogy nem tudom meghazudtolni azt a
több ezer éves genetikai kódolást, ami által a Nők mind fizikai, mind
lelki, és szellemi értelemben máshogy működnek mint a Férfiak. Nemektől
függően másra vagyunk kitalálva, ez van, ideje lenne ezt elfogadni!
Érdekes módon sok-sok generáción keresztül ez jól működött. Tudom, itt
hálát is adhatok valakinek, hogy nem Arab országhoz, vagy más nációhoz
tartozok, de Ők azt a kultúrát élik, Én meg másikat, de most nem is ez a
lényeg. Vissza a svédekhez, meg az elképzeléseikhez.
Az
óvodákban már működik a semlegesség elve. Ennek egy oka van, hogy már
ebben a korban küzdeni kell a nemi sztereotípiák erősítése ellen. Ezek
szerint babákkal játszanak a fiúk a lányok pedig a kiskatonákkal. Ez ott
bukott meg, hogy a szabad foglalkozás ideje alatt a gyerekek egyből
játékot cseréltek, lányok a babákat, fiúk az autókat választották.
Valahogy nem lep meg, hisz az otthoni ideál még mindig az lesarkosítva,
hogy apu szerel, barkácsol, anya pedig főz, és nevelgeti a gyerekeket.
Egy svéd ruhacég megszüntette a külön
fiú, és lány szekciót. Ezt megfejelte egy játékcég, melynek reklámjában
egy kisfiú babakocsit tol, míg a kislány egy fűnyíró mögött mosolyog.
Természetesen lehet ezt még tetézni, hisz megszűnőben van a wc-k
nemlegessége, és a koedukált budikat szeretnék előnyben részesíteni.
Átgondoltam, és igen bosszantana az a tény, hogy ez mind a pedofilok,
kukkolók, és egyéb beteg elmék táborát gyönyörködtetné. Igen dühös
lennék, ha egy perverz épp mellettem könnyítene magán, vagy felajánlaná
fiamnak, hogy segít befejezni a dolgát.
Azok akik a nemtelenség elöljáróiként lobogtatják zászlójukat lassan, de biztosan célt érnek,
hisz 170 semleges nevet adhatnak leendő gyermekeiknek. Persze ez még
nem elég nekik, mert küzdenek azért, hogy nemtől független bármilyen
nevet adhassanak a jövő nemzedékének. Gondoljatok bele, hogy egy
kisfiútól megkérdeznénk a szokásos -hogy is hívnak kisfiam- kérdést, és
minden zokszó nélkül benyögné kissé mutáló hangon, az édes kis pelyhes
bajsza alatt, hogy Elizabeth. Tudnám ezt még fokozni, hiszen
képzelőerőben igen ott vagyok, de nem akarom tetézni.
Ahhoz, kihasználják a nagy liberalizmus
adta lehetőségeket, kacérkodnak azzal a gondolattal, hogy a házasság
bármilyen felállásban engedélyezve legyen. Igaz, ez nem nagy kunszt,
hisz több országban engedélyezett, ezért kitalálták a következő ideális
családmodellt. Most kapaszkodjatok meg! Szóval véleményük szerint a
legideálisabb felállás, egy család szempontjából:
"Négyszülős családmodell: két meleg férfi, két leszbi anyuka. Miért? Mert 1. mindenkinek joga van a gyerekhez, ha így érzi kiteljesedve magát; 2. négy szülő jobban el tudja látni anyagilag a gyereket, mint kettő."
Ezt
kénytelen voltam szó szerint idézni, nehogy azt gondoljátok, hogy túl
merészre engedtem a fantáziám. Ezt alátámasztva néhány óvodában
megszüntették az Anyák napját, mivel ez sérti a homoszexuális családapák
lelkét, hiszen Őket a büdös életben nem fogják anyák napja reggelén
virággal köszönteni. Bízom benne, hogy kis hazánkba nem jut el ez a
fajta őrület, vagyis az előszele hamar tovaszáll valahova messze mondjuk
egy lakatlan sziget felé.
Tovább is van, mondjam még?
Sok óvodában már nem is lehet a nemnek megfelelően szólni a gyerekhez,
illetve indítványozták, hogy legyenek "gender pedagógusok" ezekben az
intézményekben. Pedzegetik, hogy elhagyják a női, és férfi megszólítást,
és a feminizmus nagyasszonyai már az apu, és anyu megnevezést is
mellőznék.
Én értem, hogy nem vagyunk egyformák, értem azt is, hogy a homoszexuálisok is vágynak a családra, értem azt is, hogy sok nő utálja azt, hogy nem férfiként kezelik, és bántja lelküket a társadalom által felállított gátak, DE azt nem értem, hogy minek kell emiatt felborítani egy jól működő, több évszázados családi modellt felborítani?
Én értem, hogy nem vagyunk egyformák, értem azt is, hogy a homoszexuálisok is vágynak a családra, értem azt is, hogy sok nő utálja azt, hogy nem férfiként kezelik, és bántja lelküket a társadalom által felállított gátak, DE azt nem értem, hogy minek kell emiatt felborítani egy jól működő, több évszázados családi modellt felborítani?
Átgondolva ezt az egészet, szívből
örülök, hogy nem ott élek, és hogy a társadalomnak megfelelően, normális
értékekkel, egy Anyával, és Apával lévő felállásban, a megfelelő
szocializálódással erősítve nevelhetem fel születendő gyermekünket.
Aki a témáról többet szeretne olvasni az
szerezze be a női és férfi identitást megszüntető, a házasságon,
családon alapuló társadalmat aláásó irányzatról szól Gabriele Kuby
szociológus könyvét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése