2016. április 1.

Apa a lelkes

A kellemes tavaszi időnek köszönhetően ismét hosszú órákat tölthetünk a kertben. Mondhatom, hogy ez Boti kedvenc foglalatossága. Motorozik, sódert lapátol, erdőt épít ágakból, virágot szed nekem, kavicsokat pakol egymásra, homokozik, túlélő csigákat ment meg, vagyis mindig bogarászik valamit.

2,5 évesen egyre több alkalommal hagyatkozik a képzeletére, és talál ki szituációs játékokat. Persze milyen egy lelkes első gyerekes anyuka, és apuka? Játszik a gyerek képzeletének megfelelően. Nálunk sem volt máshogy, de a történet vége nem egészen úgy alakult, mint ahogy azt elképzeltük...

Boti éppen a kedvenc dombján lapátolta a sódert. Talált néhány nagyobb műanyag virágtartót amibe lelkesen rakosgatta a kavicsos földet. Közben beszélgettünk. Elmesélte, hogy éppen kolbászos krumplilevest főz. Tesz bele krumplit, kolbászt, vizet, sózza, borsózza, kevergeti, ízesíti. Kért, hogy vigyázzak rá, míg hozza a következő lapát tejfölt bele. Segítettem neki, kavargattam, hogy oda ne égjen. Itt tartottunk, mikor az apja is hazajött. Fiunk neki is elmesélte, hogy éppen mit játszik. Emberem jó apa lévén vette a lapot, és segített főzni. Szedett kavicsokat, hogy sűrűbb legyen a leves, kevergette, hogy oda ne égjen. Pár perc múlva  egy nagyobb kavicsot is talált a tálban. Mutatta fiunknak.

-Nézd Botika! Mekkora kolbász darabot talált apa. nagyon finom lesz! 

Boti nézte, nézte, még a szemöldökét is ráncolta, majd nagy komolyan közölte:

- Apa! Ez nem kolbász, ez egy nagy kő!

Nesze neked szituációs gyakorlat! :D 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése